Oldal kiválasztása

Az elmúlt néhány évtizedben a naponta megtett lépésszám a fizikai aktivitás mérésének szent gráljává vált, azonban az egészséggel kapcsolatos egymondatos igazságok ritkán fedik a tényleges valóságot. Mégis mi a helyzet a napi 10.000 lépés köré épített legendával? Blogbejegyzésünkben ennek járunk utána.

A megtett lépések számolásának gyorsan felívelő népszerűsége érthető: egy mindenki számára egyértelmű, külön magyarázatot nem igénylő mérőszám, amely ráadásul pofonegyszerű módszerrel vagy eszközzel követhető. Képes összehasonlíthatóvá tenni egymástól jelentősen különböző korú, egészségű és aktivitású személyek teljesítményét, ugyanakkor nem riasztja el azokat sem, akik már az edzőterem gondolatától is leizzadnak.

A lépésszám mérésére régebben pedométert használtak, ma bármelyik fitnesz tracker, okoskarkötő tudja ezt a funkciót, és a mobiltelefonok (egy nyilvánvaló hibahatáron belül) kiegészítő nélkül is, beépített érzékelőik segítségével képesek megbecsülni a tulajdonos napi lépésszámát. Innen egyenes út vezetett az univerzális mérőszámmá váláshoz.

Egy friss eredmény viszont cáfolni látszik a sokat sulykolt 10.000-es célérték köré épített mítoszt. A Harvard Egyetem kutatói idős nők körében végzett felmérése azt mutatja, hogy minden egyes megtett lépés hozzájárulhat az egészséghez. Ez a haszon azonban kutatásukban napi 10.000 helyett már 7.500 lépésnél látszik maximalizálódni, vagyis az ezen felül megtett napi lépésszám érdemben nem feltétlenül járt egészségnyereséggel. Íme a közlemény egy ábrája, ami bemutatja a halálozási ráta csökkenését (függőleges tengely) a napi lépésszám növekedésével (vízszintes tengely).

 

Persze, mint minden kutatásnak, ennek is megvannak a maga korlátai. Egyértelmű kritikája, hogy noha a mintavétel elég széleskörű volt (16.741 fő adatain alapul), életkor és nem szerint erősen szűrt alanyokat, egy idősebb populációt vizsgált. Az egészségnyereséget is mortalitási, vagyis a kutatásban részt vevők halálozási adatai alapján mérte (értsd, aki többet lépett, átlagosan tovább élt), ami nem annyira árnyalt megfogalmazása az egészségnek.

Mégis hogy kerülhetett akkor be ilyen gyorsan a köztudatba a 10.000-es célérték, bármiféle tudományos megalapozottság nélkül? A válasz: hype. Egyrészt nyilván fontos szerepet játszott a szám megjegyezhetősége, amire könnyű volt kampányt építeni, ezt még az Amerikai Szívgyógyászati Társaság (AHA) is zászlójára tűzte. Másrészt a fenti kutatás szerzői szerint szintén szerepe lehetett benne egy 1965-ben piacra dobott japán lépésszámlálónak, amit „A 10.000 lépés számlálójaként” hirdettek (talán azért, mert a 10.000-es szám japán karaktere egy sétáló alakra emlékeztet).

De mindebből mi a tanulság? A lépésszám esetében sem érdemes fekete-fehér, általános érvényű alapigazságokban gondolkodni. Azok számára, akiknek a napi lépésszáma átlagosan 2-3.000 között mozog, már akár egy buszmegállónyi extra távolság járhat pozitív hozadékkal. Esetükben a 10.000-es célkitűzés könnyen riasztóvá, elkedvetlenítővé válhat, és az elérhetetlen távolba vész.

A napi teljesítményünk fokozatos, lépésről lépésre történő javítása hosszabb távon fenntartható fejlődéshez vezet, sokkal inkább részévé válik az életmódunknak, mintha csupán egyszer-egyszer sikerül megugranunk a lécet.

Pin It on Pinterest