META-INF: A munkahelyi egészség egy KKV-nak is megtérül, többszörösen

Admin • 2021.05.03

A META-INF Kft. 2007 óta foglalkozik az Atlassian feladatkezelő, projektkezelő, kollaborációs és ügyfélkiszolgálást segítő rendszereinek bevezetésével Magyarországon, ezekhez képzést és terméktámogatást is nyújtva. Emellett pedig szoftverfejlesztők is, ebben a minőségükben pedig a világpiacra dolgoznak, több mint hatmillió felhasználójuk között olyan óriások is találhatók, mint a Google, a NASA, a Boeing, a Lufthansa. Mindezt huszonöt-harminc fős vállalatként teszik, úgy, hogy közben a csapat testi-lelki jóllétéért is látványosan sokat tesznek. A META-INF régi partnerünk, több közösségi kihívással a háta mögött, tapasztalataikról Gáspár Attila ügyvezetőt kérdeztük.

Nem csak nagyoknak

Kis cég vagytok. Hogy került fókuszba nálatok a munkahelyi egészségmegőrzés? Ez nálunk inkább a nagyvállalatoknál jellemző.

Sajnos valóban nem a tipikus magyar vállalat vagyunk – azért sajnos, mert Magyarországon tényleg kevés vállalat foglalkozik ezekkel a témákkal. De komolyabbra fordítva a szót, büszke vagyok rá, hogy nálunk valójában nem a Fitpuli hozta meg azt, hogy foglalkozzunk a munkavállalók jóllétével, hanem mi a kezdetektől fogva mindig is hosszú távra terveztünk. Mondok egy példát, ami nem az egészséggel függ össze, de a hosszú távú gondolkodás látszik benne: szinte a kezdetekkor elkezdtünk egy szakmai közösséget – a Magyar Atlassian Meetupot – építeni, amelyben minden negyedévben tartunk egy kis szakmai konferenciát, ahol mindig van étel-ital, jó hangulat, nincsen viszont semmi sales, csak ügyféltörténetek, esettanulmányok, a való életből, igazi cégektől. Az összes itt elhangzott előadás fenn van a Youtube-on, profi minőségben megvágva, azaz az anyanyelvünkön szolgáltatunk értékes szakmai tartalmat arról, ami nekünk fontos. Egy ilyen tevékenység soha nem az első meg a második alkalommal hoz eredményt – de ma már több mint kilencszáz fős az a közösség, amit létrehoztunk, és ez a világon a harmadik legnagyobb. Hogy ezt ilyen pici országból el tudtuk érni, azért van, mert képesek vagyunk hosszú távra tervezni. És a kollégákkal is ugyanígy, hosszú távra tervezünk. Nem csak HR-érdekből, mert hosszú ideig tart a betanítás, hanem mert azt az embert nyilván azért választottuk ki, mert szeretnénk vele dolgozni, éspedig sokáig. Nyilván nem mindenki tőlünk fog nyugdíjba menni, de azt mindenképpen szeretnénk, hogy az emberek hosszú távon jól érezzék magukat nálunk. Ezért elkezdtük megkeresni a válaszokat arra a kérdésre, hogy mitől jó ennek a csapatnak a tagja lenni, és mitől jó embernek lenni ebben a csapatban. Az első a közösségről szól, a második az egyénről, és mindkettőért teszünk.

Mondasz példákat?

Persze. Például ebben a csapatban azért jó csapattagnak lenni, mert minden héten van egy közös ebédünk – ez a járvány előtt tényleg egy közös ebéd volt, most, mióta világjárvány van, ez is online megy –, ahol a céggel kapcsolatos, éppen aktuális témákról beszél valaki, nem feltétlenül a vezetés, hanem az, akinek éppen van témája. Tehát heti szinten van ez az informális információáramlás. Ezen kívül minden hónapban van egy csapateseményünk is, aminek az első részében a nagy üzletágaink mesélnek az elmúlt három hónapjuk legérdekesebb részeiről, a második részben pedig van egy közös élmény: voltunk lézerharcolni, főztünk, gokartoztunk, felnőtt ugrálóvárban voltunk. Az az elméletem, hogy a kapcsolatokat az élmények határozzák meg a magánéletben és a munkában is, ezért mi szeretünk közös élményeket kreálni. Aztán, hogy miért jó embernek lenni a csapatban? Például azért, mert nálunk a betegszabadságon lévő munkavállalók a fizetésük száz százalékát kapják meg, emellett pedig évente két nap extra betegszabadság is jár mindenkinek, amiért még orvoshoz sem kell menni: ha görcsöl, migrénje van, vagy bármi olyan baja van, amiről tudja, hogy másnapra elmúlik, akkor csak szól, hogy rosszul van, majd holnap jön. Emellett minden nagy családi eseményre – gyerekszületés, házasság, gyerek oviba-bölcsibe beszoktatása, közeli hozzátartozó halála – mi a törvényben meghatározott szabadságokon felül évi öt nap szabadságot adunk minden egyes kollégának. Nekem van két fiam, és mindkettejüket én szoktattam be az óvodába-bölcsődébe, és a legmélyebb apai érzéseimet élhettem meg, amikor ott lehettem a gyerekeimmel ezeknél a fontos változásoknál. És ez nálunk nem csak vezetői kiváltság, hanem mindenkinek jár, mert ezek nem csapattagként, hanem emberként sokat jelentenek. Emellett pedig a sport is nagyon közel áll a csapatunkhoz. Többször volt már, hogy közösen mentünk el egy futóversenyre. És ezek a cégkultúránkban eleve jelen lévő értékek találkoztak nagyon jól a Fitpuliban. Nálunk a legértékesebb funkció egyértelműen a közösségi lépésgyűjtő verseny volt, ugyanis ez kapcsolta össze a sportot, a közösségi élményt és az egészséget – azt a három pillért, ami egyébként is fontos alapja a cégkultúránknak.

Igazi kihívás-rajongók lettetek!

Bizony, olyannyira, hogy mostanra a META-INF már a negyedik kihíváson van túl, ezek között volt olyan, ami másfél hónapig tartott. Az első kihívásnál Magyarországon mentünk egy kört: 6,5 millió lépés volt, amit megtettünk a vállalattal. A második kihívás során elmentünk Bécsbe virtuálisan, ott 11,9 millió lépést tettünk meg vállalati szinten, a harmadik kihívásban pedig Wiesbadenbe mentünk el – merthogy az egyik partnerünknek ott van a főhadiszállása, el is küldtük nekik, hogy gyalog megyünk hozzájuk, ötven nap múlva érkezünk. Ebben a kihívásban 11,2 millió lépést tettünk meg, a negyedik kihívásban pedig, ahol a Krím-félsziget volt a cél, több mint hatmillió lépést.

Egészség, közösség, téma

Hogyan tagozódott be a mindennapjaitokba a Fitpuli?

Igazából elég gördülékeny volt a folyamat: már amikor bevezettük mint pilotot, akkor is volt három csapat, ami ilyen kis létszámú cégnél szép teljesítmény. Vannak nagyon sportmániás  kollégáink, akik biciklivel járnak munkába, futóversenyekre járnak, és a többi – nekik ez egy tök jó új platform volt, ahol ezt a sportmániát kiélhetik. Viszont ami igazán jó volt, hogy azok a kollégák, akik egyébként nem nagyon sportolnak rendszeresen, a Fitpulival ők is beszálltak a játékba. Azaz nem csak azok szerették meg, akiknek ez egy újabb app volt, hanem bejött a cég fele-kétharmada ebbe az önkéntes kihívásba. Érdekes volt megélni, hogy az embereket abszolút foglalkoztatta a játék. Nézegettük, hogy ki mennyit lépett, hogy mennek a csapatok, mennyi van még hátra.

Fizikailag egyértelműen megmozgatott titeket az app – közösségi szempontból milyen hatása volt ezeknek a kihívásoknak?

Nálunk a tanácsadás, a szoftverfejlesztés meg a back office eléggé elválik, szinte mintha három külön csapat lenne, viszont mi arra nagyon figyelünk, hogy mégis együtt tartsuk az embereket. Ezért azt a Fitpuli kihívásoknál is fontosnak tartottuk, hogy mindig rotáljuk az embereket, mindig máshogy állítjuk össze a csapatokat, törekedve a kiegyensúlyozottságra.

Két szinten is hatással voltak a kollégákra ezek a kihívások. Az egyik szint a teljes csapat: ez egy tök jó platform arra, hogy a csapat együtt csináljon valamit, ráadásul ez pont egészséges is, sport is, van benne egy pici versengés, de a folyamatos rotálások miatt még sincs az, hogy vannak a nagymenők, akik mindig győznek, hanem mindig vannak meglepetések. Ez az egyik szint, a teljes cég szintje, a másik viszont a kihívásban résztvevő együtt versengő csapatok szintje, ahol csapaton belül mindig indítunk egy Slack csatornát, és ott kommunikálunk, hogy ki hogy áll, de szerveztünk virtuális közös futást is, amikor elmentünk lépést gyűjteni, ugyanabban az időpontban hárman-négyen futottunk – mindenki máshol, de mégis együtt.

A kis csapatok szintjén azért is tök jó hatása van ezeknek a kihívásoknak, mert ezekben a csapatokban nem csak azokkal vagyunk egy csapatban, akikkel egyébként a hétköznapokban is együtt dolgozunk. Persze, mi nem vagyunk olyan rengetegen, de azért szerintem már huszonöt-harminc főnél is – főleg most, hogy távol vagyunk egymástól – vezetőként már tudatosan foglalkozni kell a csapattal, teret és lehetőséget kell adni annak, hogy a csapattagok tudjanak egymással foglalkozni.

A járványhelyzetben mit adtak ezek a kihívások?

Kapcsolódási pontot és még egy közös témát – olyanokkal is, akikkel például nem feltétlenül lett volna a munkával kapcsolatban megbeszélni valónk. És ez nagyon jó dolog, hogy egy ilyen kis laza hálót tartott köztünk a kihívás. De összességében is úgy látom, hogy már az a puszta tény is nagyon sokat ad a csapatnak, hogy van egy platform, ahol látják, hogy húha, ma kevesebbet mentem, mint amennyit szoktam, azaz tudatosíthatják, hogy mi történik.

De például, még bennem is, aki pedig egyébként is rengeteget sportolok, hetente négyszer-ötször futok tíz-tizenkét kilométert, bennem is volt olyan, hogy hú, ha holnap is elmennék futni, akkor azzal hoznék tízezer lépést a csapatnak. És lehet, hogy tényleg el is mentem futni. Tehát rám is kifejezett motivációs hatással volt a kihívás, de ezt érzékeltem a többieken is.

Szerinted miért fontos, hogy egy KKV is áldozzon a munkahelyi egészségre?

Egy kicsit messzebbről indulnék. Mi egy kifejezetten fiatalos hangulatú cég vagyunk, a kollégáink többsége makkegészséges, és többen sportolnak is, tehát szerencsére az emberek többsége olyan egészségügyi állapotban van, amivel vígan el tudja látni a munkáját. Így aztán nekem cégvezetőként nem azért kell ezzel foglalkoznom, mert az egészségmegőrzés azonnali kritikus hatással lehet az üzletmenetre, hanem inkább azért, hogy most, amíg mindenki fiatal és egészséges, addig mindenki olyan életet éljen, amivel ez fenntartható is marad.

A másik dolog, amiért ez fontos lehet egy KKV-nek, mert ez nagyon jó lehetőség arra, hogy az említett hosszú távon gondolkodás élménye átjöjjön a csapattagok számára. Ezért fizetünk például magán-egészségbiztosítást is minden kollégának. Szerintem egy KKV számára ez nem kerül nagyon sokba, sem egy magán-egészségbiztosítás, sem egy Fitpuli licenc. Ennél sokkal többet elköltünk cégvezetőként egy csomó mindenre – viszont ha ezt megtesszük, azzal egyrészt adunk közös témát, közös élményt, és kreálunk egy olyan környezetet, amiben a kollégák azt élik meg, hogy hm, hosszú távra terveznek velem, messzire megyünk együtt.

Egy KKV-tól nem azért fog elmenni valaki, mert az egészségével gond van – ez nagyon ritka – de azért már nagyon is elmegy, mert nem érzi ott jól magát. És az, hogy hogy érezzük magunkat egy munkahelyen, abban a testi-lelki komfort is nagyon erősen benne van. Ez közös felelősség is egyébként: egy munkaadó biztosíthat támogató munkakörnyezetet, ahol elmehet szűrésekre a dolgozó, vagy kap extra szabadnapot a nagy családi eseményekre – de ezzel a munkavállalói oldalról is felelősen kell tudni élni, hiszen a legtámogatóbb környezetben is széthajthatja magát az ember.

Ez egy izgalmas kettős felelősség, a KKV-k számára azért is, mert amíg egy nagy cégnél, ahol van egy nagy HR csapat, akik éjt nappallá téve felvételiztetnek meg onboarding folyamatokat üzemeltetnek, addig egy KKV-nél, ha elmegy vagy érkezik két-három ember, azért az nagy esemény. És még egy érv: lehet, hogy kis cég vagyunk, de az értékes kollégákért együtt versenyzünk a multikkal. Egyáltalán nem gondolom, hogy az egészséggel foglalkozás a multiknak a kiváltsága lenne, sőt.