Ahogy halad a Fitpuli fejlesztése, időről időre beszámolunk azokról az építőkövekről, amelyekre alkalmazásunkban alapozunk. Jubileumi 10. blogbejegyzésünkben a viselhető kiegészítők vizére evezünk. Ez a jelenleg is robbanásszerűen fejlődő terület hatalmas harcot hozott a hardvergyártók között, olyannyira, hogy a kínai Xiaomi, az egyik legköltséghatékonyabb eszköz, a MiBand gyártója a legutóbbi üzleti negyedévben több viselhető kiegészítőt adott el, mint az Apple vagy a Fitbit. De mire megyünk ezekkel az okosórákkal, okoskarkötőkkel mi, a felhasználók?

Noha egyre többféle viselhető kiegészítő érhető el a technológiai piacon, és ezek egyre specifikusabb méréseket tudnak kivitelezni, mégis egyelőre a kategória koronázatlan királyai a fitnesz trackerek. Ezek a csuklón hordható eszközök jellemzően a felhasználó napi életvitelének jellegzetességeit rögzítik: típustól függően általában mérik a teljesített lépésszámot, a megtett távolságot és emeletek számát, az alvás időtartamát és minőségét, illetve becslést adnak az elégetett kalória mennyiségéről. Bizonyos esetekben ez kiegészülhet a pulzusszámmal.

Prof. Sir Bruce Keogh, a Brit Egészségügyi Szolgálat (NHS) orvosigazgatója már 2015 januárjában azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy nagy szerepet szánnak a viselhető technológiának az egészségügyi ellátás jövőjében. Egyelőre azóta is csak szánják, mivel eddig még elmaradt a hordható szenzorok hagyományos ellátásrendbe illesztése. Bár az mindenképp igaznak tűnik, hogy a krónikus betegségek menedzsmentjében ez csupán idő kérdése.

Ugyanakkor a fitnesz trackerek vásárlói többnyire nem azok, akik betegségük nyomonkövetésére, hanem sokkal inkább személyi edzőként vagy épp életmód-tanácsadóként (life coachnak) szeretnék eszközüket használni. Ami megméri, majd megmondja a tutit.

Részükről gyakran előforduló kritika, hogy a fitnesz tracker szépen méri ugyan a paramétereket, azonban a mért adatokkal nehéz bármit is kezdeni. Túl azon, hogy valaki a nyers adatsorok vagy azok grafikus ábrázolásának böngészésében leli kedvét, a hardverek gyári alkalmazásai nem könnyítik meg a gyakorlatias következtetések levonását. Legutóbb egy volt profi sportoló cikke jelent meg a Mashable oldalán, aki épp emiatt egyenesen haszontalannak nevezte a fitnesz trackereket.

Ha ennyire nem is vészes a helyzet, azt el kell ismerni, hogy jelenleg a legnagyobb kihívást az adatsorok értelmezhetővé tétele és a tényleges cél szolgálatába állítása jelenti. Azt a fenti cikk szerzője is megjegyzi, hogy a viselhető kiegészítők egyik legnagyobb erénye, hogy képesek voltak a felhasználók egy széles rétegét felkelteni a fotelból, és rávenni a napi lépésszámuk tudatos növelésére. Ezzel egybecseng, hogy egy 2016-os felmérés szerint a digitális egészségügy felhasználóinak 42 százaléka számára a legfontosabb motivációs tényező a saját adataik megismerése.

Gondoljunk csak bele, hogy míg korábban csupán szubjektív benyomásunkra hagyatkoztunk a napi fizikai aktivitás becslésekor, ma ezt az adatot kíméletlenül az arcunkba tolja egy app. Íme, ennyit sikerült mozogni. Ha csak a tények megismerésének tudományos voltából indulunk ki: Tudni mindig jobb, mint sejteni.

A Fitpuli tervezésekor mi is az egyik legnagyobb kihívásnak a viselhető kiegészítők által mért adatok hasznosítását tekintjük. A nyers adatsorok mutatós grafikonba öntése egyértelműen kevés; amíg a trackerek gyártói megelégszenek ennyivel, lemaradunk az egyik legnagyobb potenciális nyereségről.

Ígérjük, mi teszük ez ellen, és megpróbáljuk azt, ami eddig senkinek sem sikerült!